Ki is a vőfély?

„A vőfély egy esküvőn olyan, mint egy karmester: nélküle is megszólalnak a hangszerek, de lehet, hogy nem a megfelelő időben, ezáltal hamisan.”

„A középkori mulattatók a 16–18. sz.- i énekes szolgák, szolgadiákok újkori népi megfelelője. Egyéb elnevezései: nagyvőfély, kisvőfély, vőfély, vőfél, vőfény, vőfér, vőfi, dorozsba”.

Már az első teljesen magyar nyelven megjelenő könyvben is említést tettek róla. Ez a könyv az 1533 és 1772 közötti magyar nyelvi korszakot foglalja össze. A könyvben vőfélnek nevezték, miképp Ő volt a vőlegény barátja, aki a lakodalomra a vendégeket meghívja, és a nagy napon a menyasszonyt az oltárhoz vezeti.

Mindannyiunk életének egyik legmeghatározóbb eseménye a házasságkötés. Sokan munkálkodnak azon, hogy ez lehessen életük legszebb napja. A szép szertartáson túl a vendégsereg lakodalmi dínom-dánoma is hozzátartozik az ünnepléshez. Ma egyre népszerűbbek a hagyományőrző jellegű lakodalmak, ahol mókás, de olykor komoly mondanivalójú köszöntők, beszédek is elhangzanak.

A vőfély a házasságkötés sokoldalú tisztségviselője, aki lehet a lakodalom szervezője, a gyakorlati munkáinak vezetője. Az általa elmondott rigmusok viszik előre hagyományosabb esküvőn a lakodalom menetét, s egyúttal jókedvben tartják a vendégsereget.

Régebben a család barátja vagy rokona vállalta ezt a megtisztelő szerepet. Sőt nem volt ritka még egy-két évtizeddel ezelőtt sem, hogy a lakodalomba nem egy, hanem több vőfélyt is meghívtak. Ma már feledésbe merült az, hogy barátot kérjenek fel erre a szerepre. Mai korban inkább hivatásos vőfélyt hívnak a lakodalmakba, akik felkészülve a “megmérettetésre”, pontosan és szépen levezénylik a lakodalmat.

A vőfély tisztség betöltése felkészültséget kíván, tapasztalatot a szervezésben. Ő a lakodalom főszervezője és rendezője is. Alapkövetelmény számára a kellemes, határozott fellépés, legyen csengő hangú, jó kommunikációs képességű, hagyományos lakodalmas dalok terén jártas, alkalomhoz illően humoros, mosolygós, barátságos személy, aki a lakodalom minden résztvevőjére kellő figyelmet fordít.

A hagyomány szerint a táncot a menyasszonnyal kezdje, és a szakácsasszonnyal végezze. A vőfély biztos szövegtudással ismerje a vonatkozó verseket, rigmusokat, a népi hagyományokat. (Megjegyezve: ma már nem illik az első táncot a mennyasszonnyal kezdenie.)

Régi korokban éppen a fentebb felsorolt kvalitások igénye miatt a legtöbb paraszti közösségben néhány jó képességű férfi specializálódott e feladatra.

A vőfély kötelessége a lakodalomban dolgozó szolgáltatók összefogása, munkáinak irányítása, és teljes körű támogatása, továbbá természetesen a vendégek összetartása is. Kötelessége az összes esetlegesen váratlanul bekövetkező esemény olyan mértékű koordinálása, hogy annak folyományából a násznép semmit ne érzékeljen. Ehhez nagyfokú tapasztalat, rutin, empátia, spontaneitás és hozzáértés szükséges.

Ezen a ponton említeném meg, hogy a vőfélyi tudományt nem lehet tanfolyamon elsajátítani, csak is idősebb vőfélyektől lehet megtanulni. A tapasztalat hagyományozódik.

Magyarország vonatkozásában, tájegységenként (Zala, Alföld, Békés, Csongrád, Hajdúság, Szabolcs) és népcsoportonként (magyarok, tótok, svábok, romák) különböznek a szokások, s egy jó vőfélynek törekednie kell e tradíciók megismerésére, és ma már a továbbadására is.

Fentebb már említettem, egy lakodalomban több vőfély is lehet, akik közül 1–2 tölt be vezető szerepet (amennyiben a lakodalom mindkét családnál nagyszabású, mindkét család hív vőfélyt). Hagyományunk szerint a nagyvőfélyt a menyasszony szülei kérik fel a lakodalom levezetésére, és feladata már a teljes násznép meghívásánál, a meghívók kiosztásánál kezdődik. Természetesen ma már a pár választja ki, és kéri fel a vőfélyét, és nagyon ritkán hívják „hívogatni”.

A Nagyvőfély (ma már csak vőfély) feladatköre: az egész napért felel, jelen van a menyasszony kikérésénél, a nászmentet összeállításánál, illetve az egész estét Ő vezeti le, köszöntőkent mond, az ételeket verses kíséretben tálalja, ha szükséges és igény van rá, népi játékokat vezényel le a lakodalomban, jelen van a torta behozatalnál, és tájegységektől függően vezeti a menyasszony- vagy a menyecsketáncot.

A Kisvőfélyek feladatköre (ma már csak vidéken, az erősen hagyománytisztelő családoknál fordul elő): a lányos háznál kikérik a mennyasszonyt a szülőktől, elbúcsúztatják, majd a templomig kísérik. Ez esetben csak kitűzővel különböztetjük meg őket, a pár „testőrei”, nevük helyenként: kisvőfély, koszorúslegény, nyoszolyólegény, lovas legény. Az este folyamán már kevés szerepet kapnak, esetleg köszöntőt mondanak.

A vőfély szolgálatáért természetbeni vagy pénzbeli ellenszolgáltatást kap – részben a családtól, részben a násznép valamennyi tagjaitól.

 

Tisztségének jelei a kulturált, alkalomhoz illő megjelenés: csizma, csizmanadrág, fehér, vagy hímzett ing, mellény, kalap és rajta szalag vagy madártoll, a ruházatán viselt díszek, virágkitűző kis szalaggal, régen még a menyasszonytól kapott díszes kendő. A díszes kendő viselete ma is fellelhető hazánk Észak – Keleti szegmensében, ahol még az öröm apák is viselnek kendőt. Továbbá nélkülözhetetlen a fokos és a kulacs, vagy a vőfélybot, amit a lányos háznál szalaggal díszítenek fel. (Napjainkban a szalagon a pár neve, a lakodalom helyszíne és ideje van feltüntetve.)

A vőfélybot arra is szolgált, hogy a vőfély szót kapjon, szót kérjen az egyes lakodalmi történések, események között; a lakodalmas ház mestergerendáját kopogtatta meg vele, vagy a bot magasba emelésével jelezte szándékát.

Lényeges megemlíteni, hogy a vőfély nem cirkuszi szereplő, aki csak bohóckodik. A vőfély nem attól válik hagyományőrzővé, hogy népies öltözetet ölt magára. A titok a hagyományok ismeretében, tiszteletében, ápolásában, továbbörökítésében rejlik.

Források:

Első magyar nyelven megjelenő könyv,

Dr. Csűry Bálint: Magyar Lakodalom, (vőfélykönyv 1927),

Sikos László: Vőfélykönyv,

Koncz László vőfély írása,

wikipédia,

szájhagyomány